Van itt ez a kép

Van itt ez a kép, ami valójában egy festmény, amelyet 2007 áprilisában Párizsban, a Montmarte festők terén fotóztam. Teljesen elvarázsolt a tér hangulata, a festők és kiállított műveik. Pénzem nem igazán volt, hogy hazavigyek egy festményt, ezért egy óvatlan pillanatban készítettem pár fotót a képekről. (Ezt nem szabad, ti ne tegyétek, ha arra jártok) Akkoriban még az irodisták életét éltem, nem tudtam mi az a macaron, a csokoládétemperálás, milyenek A francia desszertek, vagy ki az a Pierre Hermé, és őszintén, egyetlen cukrászdát sem néztem meg a kint töltött négy nap alatt. Otthon szépen bekerültek a képek egy albumba, de egy annyira megtetszett, hogy a gépemen háttérképnek is beállítottam. Az élet ment tovább, tárgyalásról-tárgyalásra rohantam, merültem a munkámban, de ez a kép éveken át reggelente ott várt, és nap végén elköszönt az irodában. Időközben bekacsintott a csokoládé, majd a desszertek világa is az életembe, a munkám egyre stresszesebbé vált, és 2015 márciusában azon kaptam magam, hogy a felmondásomat írom alá. Áprilisban már bőszen kerestem a helyet Chouchounak, amikor napra pontosan 8 évre a fotó elkészítésének időpontjától megtaláltam egy hirdetésben azt a zöld kaput és mellette a kis boltot. Nekem ez a kép nagyon sokat jelent, erőt ad, ha valami nagyon nehéz, ha bánt. A nyitott ajtó mindig jelzi, hogy minden rendben lesz, jó helyen vagyok, minden megoldódik.